Karácsonyi labor-takarítás

Mint azt annak idején már jó előre bejelentették és én is számot adtam a közelgő eseményről, hát az annak rendje és módja szerint be is következett.
Karácsony első napja, azaz december 25-e, a laborban telt, méghozzá takarítással. Mindenki korrektül időre érkezett, 10 órakor el is kezdődött a móka.
A fő szervező és rendező, Iwatsuki san kiosztotta szép sorjában a feladatokat, személyre szabottan. Először is mindenkinek rendbe kellett tegye a saját asztalát és háza tájékát. Majd ki az ablakot pucolta, ki a reluxat subickolta, ki portalanított, más meg a neonokat tisztította... Mindenki tette a dolgát szó nélkül. A hangulathoz persze nagyban hozzájárult némi ZZ Top vagy épp Michael Jackson illetve olykor egy-egy kisebb közjáték, mint mikor példaul előkerült Nishikawa san Max-től ajándékba kapott Doraemon * mini-ventillátora... Hiába, a gyermekkorból kinőni nehéz. De itt legalább ezzel nem vagyok egyedül. :)

A tisztasági tetőpont, mikor nekilátunk a padló fényesítésének. (Balázs, te most különösképpen figyeljél, mert jövőre neked is részed lehet benne!) Otthon ez azt hiszem nem lenne akkora kunszt, ám itt ennek is sajátos módja van. Nem vásárolunk mopp-ot vagy más hasznos segédeszközt, nem. Helyette vesz a csapat egy pár csomag szivacsot, amit maximum 5x5 cm-es darabkákra még tovább aprít, majd ezekkel nekilát a súrolásnak. Nos belátom, most joggal mondhatjátok, a hülyeségnek is van határa. Mindenesetre a társaság jól szórakozik és ez a legfontosabb: a csapatszellem és a közösség építése. Kétségtelen, a közös görnyedés-térden csúszás-mikrosúrolásnál hirtelen most nehezemre esne jobb csapat-építő kurzust kigondolni.
Délután négyre végeznünk kell, de végzünk is, hiszen vár ránk a kávészünethez tartozó, beígért sütemény! Ekkor természetesen csatlakozik hozzánk Fujioka professzor is. Asszisztense, Aoyagi san egész nap velünk volt és hellyel-közzel ő is kivette részét a munkában. A süti finom, bár mint mindig, belőle sosem elég!

Egy rövid szünet, majd irány a welcome party óta már jól ismert Bettako étterem. Hangulatos kis hely, itt tartjuk a bonnenkai **-t. Előre befizetett menü, annyit eszel-iszol amennyi beléd fér. Fogy is a sör meg a sake rendesen, az ételek fantasztikusak, mint itt mindig. A nabe mintha maga lenne a terülj-terülj asztalka, sosem akar kifogyni. És az utolsó csepp sem veszhet kárba, a maradék levet és zöldségeket feltöltjük főtt risszel és tofu-val, majd olyan kása féleséggé tovább forraljuk. Abbahagyhatatlan. Nem is beszélve az apró hal és lótusz tempura (kb sörtésztában kisütött) darabkákról, amiket egyszerűen a desszert elfogyasztása után sem bírtam abbahagyni. Az ember degeszre eszi magát, de a szép az egészben, hogy ettől a koszttól mégsem valószínű, hogy elhízna.

Nagyjából három óra múltával mennünk kell. Hiába a biznisz az biznisz, helyet kell biztosítani az újabb fizető vendégeknek. Nem könnyű felállni a haldarabkák mellől. :) A csapat tovább áll és bár páran már kellően "elfáradtak", nincs megállás, irány a következő hely, hacsak egy italra is. A karaoke szerencsére elmarad és ezt nemcsak én nem bánom. Miközben a jókedv persze sosem fogy el... És remélhetőleg ez jövőre (azaz most már idén) is így marad.


* "A Doraemon cica: csak Japánra jellemző, külföldre nem exportálták, olyan, mint Magyarországon a Futrinka utca volt." /forrás: Wikipedia, angolul bővebben itt./ Röviden összefoglalva: a fül nélküli robot cica, aki a XXII. századból utazik vissza az időben, hogy egy iskolás kisfiú segítségére legyen. Jellemző kék ruhácskája, melynek első zsebében mindenféle hasznos szerszám, kellék megtalálható. Vö: Kisvakond. :)
** évbúcsúztató buli

Összes kép itt. Film itt.