Fujiyama

Több napos esőzés és hideg után végre újra jött a napsütéses, meleg idő tegnap.

Olyannyira, hogy mikor reggel felébredtem és kinéztem az ablakon, nem is hittem először a szememnek: teljesen tiszta, gyönyörű kék ég! Annyira meglepő volt, hogy muszáj volt a hőmérsékletet is ellenőrizni, valóban 20°C felett járunk-e megint. És tényleg!

Ám a történet itt nem ér véget, hiszen abban még semmi különös nincsen, hogy jó az idő és meleg van. (Oké, oké, tudom otthon örültök, ha 15°C felé keveredik a nap. Hát, ez van.)

A vonatból álmatagon bámulva kifelé - még mindig benne vagyunk az intenzív workshopban, de erről majd később -, egyszer csak ott volt. Annyira meglepett, el sem hittem: ez tényleg az?! Ott állt a távolban, teljes hófedte pompájában, hihetetlen kontrasztban fehérsége és a vakító kék ég! Igen, a Fujiyama! Elkezdtem valóban gondolkodni, azt látom-e tényleg, amit gondolok, nem-e valami emberalkotta, mesterséges monstrum a távolban. Meredek élét mintha vonalzóval rajzolták volna oda, egy színpadi előadás hátteréül. Nem is csoda, hogy MINDEN hagyományos ábrázoláson ott van a háttérben. Egyszerűen: uralkodik.

Legnagyobb sajnálatomra nem volt nálam a fényképezőgépem, csak a telefonomat tudtam használni. De most már tudom: ha ennyire tiszta idő van, akkor indul a vadászat, feltétlen. Addig is, érjétek be ezzel. Aki megtalálja Őfelségét a képen, jutalmat kap.

Kiskacsa

Miszerint Japán a fejlődés és a csúcstechnológia hazája, közismert tény. Nyilvánvalóan igaz ez az autóiparra is.

Ám én most valami sokkal érdekesebbet mutatok nektek, a design és a sebesség megszállottjainak. Megvallom ugyanis, én ebbe azonnal beleszerettem.

Ha a jelszó az, hogy "JDM - Japanese Domestic Market" rules, na én erre ezt felelem: mindent bele!

Tokyo

Tokyo korábbi neve a történelem során Edo.

Edo fejlődése 1570-ben kezdődik, mikoris Tokugawa Ieyasu a Kanto regió daimyo-jává, azaz hűbérurává, majd 1603-ban shogun-ná, azaz katonai kormányzóvá lép elő. Az ő erőfeszítésének köszönhető, hogy az út- és csatornarendszer kiépítése, a városépítés kezdetét veszi.

Edo városszerkezeti tervezésének módszere egy hagyományos ideát követ, melynek neve Shijin-souou.

Eszerint a négy kardinális égtájhoz egy-egy ősi, kínai mítikus állat rendelhető: az északi hegyeké Genbu, a fekete harcos, a keleti

ré Suzaku, a vörös főnix, míg a nyugat felé vezető utat Byakko, a fehér tigris uralja. Az a földrajzi hely, mely az említett követelményeknek megfelel, ideális helyszínévé válik egy város alapítására. Az ősi Kyoto is ugyanezen elv alapján épült.

Edo esetében azonban, sajnálatos, de nem volt egyetlen nagy hegy sem északra. A leleményes japánok gondoltak egyet, és azt mondták: neve

zzük ki a Fuji-t, ami valójában dél-nyugatra van, Genbu-nak. Ezzel az É-D tengely 110°-os órajárással ellenkező irányú elforgatásával máris megoldották minden gondjukat, hiszen az egyébként északra levő Hirakawa folyó lett Seiryu, a keleti oldalon található Edo öböl Suzaku, és a Kyoto, azaz dél felé vezető Toukaidou út pedig Byakko.

Mi ebből a tanulság? ... Nos, inkább mindenki vonja le saját maga következtetését!

Házi kedvencek

Tizensok órás repülőút után, esős időben, a csomagomat vonszolva egy igen érdekes körülmény ütötte meg a szememet azonnal a vonatállomástól a kollégium felé jövet.

A történethez hozzátartozik az a tény, hogy ez az útszakasz körülbelül 1 km távolságot jelent, időben kifejezve tehát 10-12 perc séta, ha a saját megszokott tempómat veszem figyelembe.

Nos ez alatt a "röpke" idő/távolság alatt lehetetlen volt nem észrevenni, amint nagyjából negyed kilométerenként egy-egy kicsi állatklinika/kozmetika szegélyezi az utat. Hmmm, gondoltam, ez elég meglepő. Hogy a helyzet komikusságát még világosabbá tegyem, tudnotok kell, ezek amolyan "kirakat állatkozmetikák". A (tényleg) kirakatként értelmezhető ablakokon át, az érdeklődő megfigyelő nyomom követheti egy, olykor egyszerre több, házi kedvenc kicsinosítását: nyírás, szárítás, bodorítás, amit a lelkes gazdi éppen megkívánt. Most, hogy így írom ezeket a sorokat, eszembe jut gyermekkorom egyik kedvence, Pitypang, az oroszlán, aki Zsiráfhoz készülvén vendégségbe, fodrászhoz ment...

És nehogy azt higgyétek ám, ezek a helyek üresen konganak! Minden sétám során - az egyetemre menet vagy onnan jövet - mindegyikben akad vendég! A gondos gazdi pedig közben türelmes vár az előtérben - talán elolvassa közben kedvenc mangasorozatának legújabb számát -, majd a sampontól illatozó kedvencet boldogan átveszi, nem felejti el ráadni cuki kis kabátkáját és büszkén távoznak ők ketten.

N.B. Szememben már kutyának nevezhető ebet eleddig nem sokat láttam, tán egy kezemen meg tudnám számolni ezeket az eseteket. Chiwawa-k, pudlik és egyéb ölebek, hajrá!

Gondolkozzunk el azon a tényen, és az esetleges összefüggésen, hogy Japán népessége csökkenő tendenciát mutat még mindig, ha jól tudom.

Mindenesetre, ez is azon jelenségek egyike, ami kawai! (a magyar cuki, cukimuki, édibédi stb fogalmak japán szépség-megfelelője). Na ezt tessék überelni, hajrá magyarok!

Elkezdeni mindig nehéz

Nos hát elérkezett az idő: elkezdem.

Meg kell hagyni, nem könnyű, mint ahogyan mindent kezdet nehéz. Tokyoban vagyok, lássuk csak: MÁR három hete! Persze ez alatt az idő alatt már rengeteg minden történt, megszoktam a kollégiumi szobám, beindult az élet az egyetemen is, sőt mint talán páran érzékeltétek, a Facebook-on már néhány képet is a köz elé tártam. Így hát most kicsit bajban vagyok, miről is kéne meséljek elsőként..

Mindenesetre a célom az, hogy megpróbáljak számot adni a Tokyo-i mindennapokról, a

Tokyo-i mindennapjaimról nektek: rokonaimnak, barátaimnak és mindenkinek, akit erre a blogra hoz a sorsa. Két év hosszú idő, még magam sem tudom felfogni igazán. Minden bizonnyal mégis gyorsan fog telni, hiszen az élmények, tapasztalatok hada vár rám.

Bízom benne, sokan tartotok majd velem ebben a kalandban. Hogy ez valóban így legyen, én mindent tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy fenntartsam érdeklődéseteket.

Nos, akkor elkezdem.

Kívánom mindannyiónknak, ahogyan a japán mondás tartja:

Ganbatte kudasai! - Kérem, tessék küzdeni!