Sashiko

A japán kézművesség, azon belül is a textilek a kimono-k révén közismerten nagyszerűek. A kimono minták készítésének számos technikája van, nagyon felszínesen összefoglalva a szövés, a festés, a nyomás vagy a hímzés. Japán földrajzi elhelyezkedése okán - hosszan elnyúló szigetcsoport egy északkeleti-délnyugati diagonális tengely mentén az északi féltekén - változatos klímákkal áldott, a trópusi éghajlattól egészen a mérsékelt öviig, melyet természetesen adott helytől függően a tenger-óceán általi körülvettség különféleképpen befolyásol. A helyi klíma persze tükröződik a növény- és állatvilág fajainak változatosságában, hatásaihoz alkalmazkodik az építészet és természetesen az öltözékkultúra is.

Adott helyen nyilvánvalóan az évszakokhoz is igazodik a viselet. Például a kimono nyári változata a yukata, mely a párás meleg elviselésének érdekében a május-júniusi illetve szeptemberi időszakra könnyű selyemből, míg a szinte már elviselhetetlen július-augusztusi időszakra lenből készül. Ez a len yukata manapság az augusztusi tüzijátékokat látogató nagyközönség kedvenc viselete.

A témáról számtalan könyv született már, ennek mélységei végtelenek. Most az egyik díszítőhímzést szeretném bemutatni, melyet magam is nagyon szeretek egyszerűsége miatt és most végre lett időm kipróbálni.

A sashiko (kép forrása) eredetileg egy díszes megerősítő technika. Hagyományosan az elszakadt, elvásott anyag megerősítésére szolgált ez a futó öltés, mely funkcióját a japán szépségszeretet művészi szintre emelte, így ma már a steppelés és hímzés egy külön válfaja. Klasszikus példája a kontrasztos fehér pamut cérna indigós textil-en - utóbbi szintén pamut vagy len - hangsúlyozottan dekoratív elemek esetén piros cérnával. A minták változatosak, eredetileg kínai dizájnból táplálkoztak, majd aztán számosat a japánok maguk fejlesztettek. Érdekes módon, az ukiyo-e (színes fametszet nyomat) képeiről ismert Katsushika Hokusai (1760-1849) 1824-ben kiadott New Forms for Design (Új formák tervezéshez) című könyve számtalan sashiko minta születéséhez nyújtott ihletet.

Jómagam most - kezdésképpen - a Yuzawaya nevű óriási kézműves bolthálózatban vásároltam egy sashiko készletet. Ennek tartalma egy előre megvarrt és mintával felrajzolt cipzáras szütyő, egy matring sashiko-cérna, egy sashiko-tű, egy sashiko-"gyűszű" és persze egy használati leírás - meglepetésemre angolul is. A művelet látszólag nem túl bonyolult: előre-hátra öltésekből áll. A csomómentes visszájának titka, hogy a kezdő-, befejező- és toldóöltéseknél három-három öltés oda-vissza készül. Az egyetlen dolog, amire figyelnünk kell, az az egyen-feszesség. A hímzés nem lehet túl szoros, mert akkor az összehúzza, összeráncolja az anyagot. Ennek érdekében érdemes sorrendet tartani a minta hímzésekor. Ebben az esetben a javaslat ez volt: előbb a vízszintes sorok, majd az átlósak, végül a cseresznyevirágok.

Amint látható, a készletben az adott minta az öltések jelölésével már készre volt rajzolva. Sajátkezű minta megrajzolása után gondolom az öltések egyenletessége jelenti a következő kihívást.

A teljes folyamat itt követhető.

A rövid áttekintés forrása a wikipedia.

Aki a virágot szereti...

Közel egy hetes Hokkaido-i utazás részleteiről - képekben is - a későbbiekben kerül szó. Most annak csak egy időben- és térben kisebb, ám képekben annál gazdagabb részletének beszámolója következik.

Az utazás utolsó napjainak egyikében került sor eme Sapporo-i virágvadászatra. A Hokkaido Egyetem Botanikus Kert-je Sapporo belvárosában - Sapporo állomástól mindössze tíz perc sétára - található. Egy "zöld oázis a magasépületek között" - ahogyan a jól szerkesztett brosúra fogalmaz. "Miután belépsz, egy másik - madárcsicsergés, gazdag- és harmónikus terep, bővelkedő vizek és hatalmas szilfák - világban találod magad. Egy nagyszerű táj, mely túlélte Sapporo fejlesztéseit."

A kert a Toyohira folyó síkságán helyezkedik el. Az 1920-as évekig ez egy termékeny, bővelkedő terület volt számos természetes forrással. Több mint ezer éves veremházak nyomait találták meg itt, illetve a hely maradványait őrzi egy érintetlen lombhullató erdőnek, mely a kert alapítása előtt már itt nőtt.

Az egykori Sapporoi Mezőgazdasági Főiskola (alapítva 1876-ban, ma Hokkaido Egyetem) akkori alelnöke, Dr. William Clark javasolta a Hokkaido Gyarmati Minisztérium-nak egy kert létrehozását botanikus tanulmányok céljára. Még ugyanabban az évben egy kis arborétum és egy bokorkert alakult a főiskola területén. Később, a Hokkaido Kormányzati Épület nyugati oldalán, a Gyarmati Minisztérium birkalegelővé nyilvánította az érintetlen erdőt és 1882-ben épített egy múzeumot. 1884-ben a mostani terület feletti gazdálkodás és a múzeum a főiskolához került. Végül 1886-ban, Dr. Miyabe Kingo tervei alapján, a kert megnyitotta kapuit. Bár ez volt az első modern stílusú botanikus kert Japánban, mégis a második legrégebbiként van számon tartva a Tókiói Egyetem Botanikus Kert-je után, melyet még az Edo periódusban (1603-1868) alapítottak. A botanikai ismeretszerzés mellett a kert fontos szerepet töltött be a külföldi faanyagok tanulmányozásában és terjesztésében.

Mai feladata továbbra is az oktatás, a kutatás és a szisztematikus gyűjtés. Körülbelül négyezer, Hokkaidon őshonos növényfaj található a több mint 13 hektárnyi területen. A tematikus kertek között szerepelnek: Északi Népek Etnobotanikus Kertje, Lágyszárúak Kertje, Rózsakert, Kanadai Sziklakert, Akác Sétány, Télikert és az Alpesi Növények Sziklakertje. Hokkaido legrégibb múzeuma (1882) nemzeti értékeket rejt, úgymint archeológiai anyagok, endemikus állatfajok kitömött változatban - madárfajok vagy az Ezo (Hokkaido régi neve) farkas - illetve Taro, a Sakhalin husky, aki megjárta a Déli-sarkot egy expedícióval. Emellett külön épületben kapott helyet a Miyabe Kingo Emlékmúzeum és az Északi Népek Múzeuma, mely utóbbi a bennszülött hokkaidoi ainu és uilta népek életét és kézműves munkáit mutatja be az 1870 és 1930 közötti hokkaidoi kolonizációs időszak gyűjtése alapján.

Forrás: a kert hivatalos szóróanyaga.

A kert hivatalos honlapja itt található (japánul).
Az általam vadászott növényfotókban pedig itt lehet gyönyörködni. Sajnos számtalan faj nevét nem tudom - sem japánul, sem magyarul -, ezért bármiféle kisegítést megjegyzés formájában szívesen fogadok.