2010. április 28., szerda

2010. április 24., szombat

Márciusi utazás 5.

Osaka-i tartózkodás harmadik napja Ando Tadao jegyében telik.
Első célpont: Sayamaike Múzeum, Osaka egyik külvárosában, Sayama-shi-ben.

Itt található Japán legöregebb tava, a Sayamaike, melyet az öntözés megoldására hoztak létre mesterségesen egy földfeltöltésű gát segítségével a 7. században. Számtalan jelentős történelmi személyiség járult hozzá a létesítmény fenntartásában, úgy mint Gyoki szerzetes a Nara időszakban (710-794), Chogen barát a Kamakura időszakból (1192-1333) vagy a Toyotomi ág csatlósa, Katagiri Katsumoto. 14
00 éven át formálódott a gát a tó körül. A fa csővezetékek vagy a faszerkezetű megtámasztó rendszer a töltés megcsúszása elleni védelem érdekében mind-mind az adott kor nagyszerű mérnöki teljesítményéről adnak bizonyságot.

A múzeum ezen technológiai örökség bemutatására jött létre, Ando Tadao tervei szerint 2
004-ben. Profi módon mutatja be a műtárgy történelmét, a témához kapcsolódó mérnöki szakmákat, mindezt interaktív terepasztalok működtetésével, (nemcsak) gyerekeknek élvezetes mozgó életkép-kukucskákkal.

video

Mindezt tetézi, hogy a hely látogatása ingyenes, láthatóan kedvelt hétvégi célpontot kínálva családi programhoz. A terület rendezésével pedig nemcsak kultúrális közeget hoz létre, de remek szabadidős parkot biztosít az itt élő emberek számára, egyben megőrizve egy igen jelentős történelmi műtárgyat, melyre méltón lehetnek büszkék a helyiek.

video

Innen gyalogolva fedezem fel a környéket. Menetközbeni célpontjaim egyike a Perfect Liberty Peace Tower, a Nikken Sekkei Építő-Tervező Vállalat 1970-ben elkészült munkája, mely a Zen Buddhizmus egyik szektája által 1924-ben alapított, világbékét hirdető vallási ágazat számára épült. (További információ itt, ahol meglepve olvastam, ennek a vallásnak állítólag Magyarországon is vannak követői.) Sajnos a tornyot magába foglaló parkhoz nem sikerült bejáratot találni, de egy helyi nénitől gyenge nyelvtudásommal annyit sikerült megtudnom, valószínűleg hiába is mentem volna, az építmény valamely ünnepség miatt aznap nem volt bejárható.

Utolsó állomás az ugyancsak Ando Tadao tervei alapján megépült Chikatsu Asuka Múzeum. Az Osaka prefektúra déli felén elterülő régió magáénak tudhatja Japán legnagyszerűbb kofun, azaz sírdomb lelőhelyét, több mint 200 halommal, köztük 4 császári nyughely, melyek közül egy Shotoku hercegé.
Ez a 29 hektáros park 1
02 halmot rejt egy 15 méter átmérőjű körzetben, melyek eredete az időszámításunk utáni 6-7. századra nyúlik vissza. Ezen időszak több szempontból is jelentős a Japán történelemben: ezidőtájt bevándorlók tömege érkezett a Koreai-félszigetről és Kínából, majd telepedett le ezen a környéken, illetve erre az időszakra tehető a buddhizmus importálása is. Az ősi távol-kelet igen jelentős csereforgalmat bonyolított: az óceán felől érkező népek igen előrehaladott kultúrális és technológiai fejlettséget hoztak magukkal, ezzel tovább gazdagítva az itt meglévőt, mely végül a kortárs japán műveltség szilárd alapjává vált. A múzeum célja, hogy ezt a befolyást illetve a kofun kultúrát bemutassa.

Az épület nem kíván kiásott tárgyak
puszta bemutatóhelyévé lenni. Ellenkezőleg: elhelyezkedésével és dombszerű megjelenésével inkább rálátást biztosít a környező, feltárt területekre. Természeti környezete gazdag, közvetlen közelében egy szilvafaliget és egy tó található, melyek minden évszakban gazdag színekbe öltöztetik a tájat. A tető, egy hatalmas lépcsős terasz, valóban ötödik homlokzattá válik, mely az év bármely szakában képes az itt élőknek szabadidős, kültéri kultúrális programjaikhoz teret biztosítani. Odabenn pedig a tárgyak eredeti lelőhelyükhöz hasonlóan, föld alatti derengésbe burkolózva tanulmányozhatóak.
Ando san-t idézve: "Ez az a hely, ahol a japán nép szembekerül saját történelmével. Egy újabb sírdomb a Heisei korszakból (1989-napjainkig), a japán természetszeretetnek szentelve."
Nos, tény ami tény, valóban impresszív. Hogy építészetileg mennyire jó, azt mindenki döntse el maga.

Összes kép itt.

2010. április 20., kedd

Az elmúlásról


















Az elmúlás szép.

Ezt már sokan, sok helyen, különféle kontextusban, tőlem sokkal kiválóbban megénekelték már. És az elmúlást valamiféle misztikus áhitat övezi itt Japánban. Hiszen a cseresznyevirág akkor a legszebb, mikor már deleje teljén éppen túllépve, elhaló szirmait tengerben hordja a szél.

Az elmúlás már csak azért is lehet szép, mert eközben valami más, valami új születését hordozza magában.
Ne szomorkodjunk tehát, hogy a cseresznyefák üdén zöldellnek immár - határozottan megrázó átélni, hogy alig egy hét leforgása alatt ezek a fák hogyan cserélik le rózsaszín habkoronájukat üde zöld lombbá. Annyi gyönyörűséges növény ontja bimbóit, csodás szín- és illatorgiát eredményezve, hogy ha nem is megyek az egyetemen kívül sehová, nem győzöm meg-megállni és előkapva a telefonomat, megörökíteni eme csodás, újonnan születendő lényeket.

És bár a sakuramochi (cseresznyevirág-mochi) még mindig kapható - erről még többet Judit tollából olvashattok -, ezzel is emlékeztetve a közelmúlt igen fontos történéseire, most leginkább ezekkel a virágcsodák-kal kedveskednék.

2010. április 11., vasárnap

Márciusi utazás 4.

Bár a Kyoto-i közös túra a sensei-jel véget ért, még egy további hét állt előttem az utazásból.
Osaka-i támaszpontomat - ami egy nem fényűző, de kimondhatatlanul olcsó szállást jelentett - arra használtam, hogy remek városi elhelyezkedésével minél több irányba eljussak. Mondanom sem kell, az itt eltöltött hat nap látogatásai csak még több kaput nyitottak meg számtalan egyéb hely felé, amit talán egyszer még lesz lehetőségem felkeresni.

Osaka-ról röviden. Japán második legnagyobb városa, a világ egyik legnagyobb metropoliszának szívében, mely közel 20 millió lakost jelent a térségnek. A Yodo folyó Osaka-öbölbeli torkolatánál fekszik, Japán legnagyobb, Honshū szigetén. Földrajzi helyzete okán egyértelműen történelmileg is Japán kereskedelmi fővárosa, ma is a japán gazdaság központjaként funkcionál.

Központja két részre osztott: Kita (szó szerint Észak) és Minami (Dél). Előbbi fő területe és egyben az állomás neve is Umeda, mely a "business" világa; utóbbit jobbára Nanba, Shinsaibashi illetve Dōtonbori bevásárló- és szórakoztatónegyedei határozzák meg.

A terület lakottságára utaló nyomokat a feltárások már a keresztény időszámítás előtti 5-6. századból is találtak. Bár a császári központ mindig is Kyoto volt, különösen az Edo-korszak (1603-1867) alatt Osaka kereskedelemben betöltött szerepe miatt még nagyobb jelentőségre tett szert. Nemcsak az itt élő, bár a társadalmi ranglétrán legalul elhelyezkedő, ám legnépesebb osztály, a kereskedők jóléte gyarapodott ez idő alatt, de a japán kultúra jelentős darabjai is ezidőtájt születtek, a virágzó szórakoztató ágakhoz kapcsolódóan - bunraku és kabuki színház, illetve az örömnegyedek mindennapjait és életképeit ábrázoló ukiyo-e nyomatok.

Érdemes még megemlíteni gasztronómiai szerepét is. Osaka híres és jól ismert a régióhoz hagyományosan kapcsolódó ételeiről, mint az okonomiyaki (serpenyőben sütött tészta zöldségekkel vagy tengeri csemegékkel, leginkább egy "palacsinta-omlett"hez hasonlítanám), a takoyaki (polippal töltött gombóc), az udon (fehérlisztből készült tészta, erről már volt szó néhányszor) és a battera sushi (makrélás sushi).
Csendben teszem hozzá, míg Kyoto geisha történelméről híres, Osaka Tobita Shinchi nevű negyedében ma is virágzik a bordély-kultúra - természetesen a törvényt kijátszva, "japán stílusú éttermek"címszó alatt.

Első napom a déli rész Nanba állomás környékének bejárásával telt, főként könnyed csavargás gyanánt, felkeresve építész kalauzom jelezte jelentős épületeit, melyek közül jópár már csak a könyvek lapjain létezik.

A második nap Himeji-be utaztam - Osaka-ból egy óra alatt elérhető gyorsvonattal -, ahol miután a várról lemondtam, maradt idő a környező kortárs épületek részletesebb megismerésére.

Képek itt nézegethetőek.

2010. április 9., péntek

Hanami Tokodai

Szerencsére nem kell messzire menni, ha továbbra is szeretném élvezni a tavasz virágba borult fáit. Elegendő az egyetemen tenni egy rövid körsétát, ha más nem, elidőzni egy felvételi interjú előtt a főépület fái közt egy szelet süteménnyel és egy tejeskávéval, hogy megnyugodjék az ember lelke.
Hiába, azért az evés-ivás így egymagamban sem maradhat el, nemhiába tartja a japán közmondás: hana yori dango... Azaz - engedtessék meg szabad forditásommal éljek -, több "mochi", mint virág...


video

A film és a képek önmagukért beszélnek.

2010. április 4., vasárnap

Hanami

Miután délelőtt a követségen eleget tettem állampolgári kötelességemnek, tehát szavaztam, következhetett a hanami, azaz a cseresznyevirág(zás)nézés.


Találkozó Komabatodaimae, baseball pálya mentén.
Sajnos a beígért jóidő sehol nem volt, ráadásul estére már esőt is ígértek. Minket ez nem gátolhatott meg, hogy jól érezzük magunkat: együnk, igyunk és talán néha vessünk egy-egy pillantást a virágba borult természetre is. Mert bár odahaza az ember(lánya) idilli képeket lát maga előtt erről a kétségtelenül csodás eseményről, hát valljuk be, a valóságban a hanami leginkább az előbbi kettőről szól... Az alkohol már csak azért is elengedhetetlen attribútum - legalábbis ezen a vidéken ilyentájt -, mert marhára hideg van ám, és a gyakorlott hanami-zók nem egyszer, senem kétszer emlegetik fel: jó lenne már egy kellemes langymeleg hanami... Persze lehet csak a társaság balszerencsés, vannak azért jobb napok is, pénteken
például mikor Osaka-ból megérkeztem, 19-20 fok volt.

Ettől függetlenül a hangulat emelkedett volt, mint azt a képek is bizonyítják. És Bence, szavadon fogunk: legközelebbi májusi croquet partira kérjük a jóidőt!!!
Bár nem esett senki az ölembe részegen - Sa(i)to san nem jelent meg -, tehát a jövő tavaszi esküvő egyelőre elmarad (háttérsztorit lásd Bencénél), én azért nem adom fel. :D
Köszönjük Minoru a szervezést és ismételten Boldog Születésnapot!

Thanks Minoru for this wonderful day and a Happy Birthday for you again!
たんじょうびおめでとう!
See all the pics here!

És majd elfelejtettem: íme az ország legnagyobb szavazófülkéje. :)

video