Bencééknél már sokat olvashattak az érdeklődők Japán félelmetesen gazdag, sokszor hihetetlenül extra, ám mindig sajátos étel- és italvilágáról. Persze ezt a sorozatot valószinűleg a végtelenségig lehetne folytatni, mégse érne végig. Ami nem is baj, mert így nekem is jut erről-arról írnivaló.
Minap a vonaton lettem figyelmes egy italreklámra, mely termék a napokban jelent meg a piacon. Kellőképpen vadul hangzott ahhoz, hogy vegyek egyet és kipróbáljam.
Az új csoda: az ecetes
tej. Nos igen, jól látjátok: ecetes tej. Egészen pontosan grapefruit-, ecet- és tej"koktél". Ha jól értelmezem az oldalt található műleírást, valami köze van Észak-Olaszországhoz...Így estefelé, gondoltam elfogyasztom a délben vásárolt édességet: már a karácsony hangulatát formailag idéző (ez is), babpasztával töltött piskóta-gofrit (ezt a szópárost találtam leginkább alkalmasnak, mely jellemzi a helyben, a vásárló szeme láttára készülő sütikét). És elszántam magam a tettre is, miszerint kipróbálom az ecetes tejet.
Azért persze méregettem, szagolgattam egy darabig, mire vettem a bátorságot és beleittam.
Elsőre leginkább a grapefruit íze jön át - szerencsére. És hát félve mondom ki: nem rossz! (Nem ér megkövezni, sem kiközösíteni!) Aztán persze a többedik kortynál egyre intenzívebb az ecet, ami nyilván szándékos, hiszen ecetes tejet fogyasztunk és erről nem szabad elfeledkeznünk!
Mindenesetre, biztosan nem lesz a kedvencem. (És őszintén remélem nem töltöm az egész éjszakát a WC-n, bár székrekedés esetén minden bizonnyal az összes népi gyógymódot űbereli..)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése