És (mégis) mozog a föld...

Bíztam benne, nem fog bekövetkezni. De elkezdődött..

Hajnali 4:20, mikor is az ember éppen legszebb álmát alussza, már a kórság sem kínozza annyira. De a boldogság nem tarthat örökké.

Arra ébredek, hogy "ég-szakadás-föld-indulás".. a "nagy-koppanás" azért elmarad szerencsére. Mindenesetre a föld mozog. Az ablaküveg - az az egy szál szimpla üveg, amitől nem tudom hogyan nem fogok megfagyni télen - zörög, engem mintha meg egy gyufás skatulyában

ráznának.. Óóó, ugye ez nem az, amire gondolok?! De. Csak két másodpercig tart, de kellően váratlanul ér. A szemem azonnal kipattan - lehet ez kéne minden reggel, mikor fel kéne kelni és nem akaródzik.. :)

Most akkor mi is van?! Vajon annyiban marad, vagy lesz folytatás is?!

Furcsa, elalvás előtt épp arra gondoltam, hogy ha az előírásnak megfelelően egy menetkész, némi elemózsiával, vízzel, meleg ruhával és elemlámpával összekészített hátizsákot kéne az ágy mellett tartanom - már ami az ajtón kötelezően tartandó "katasztrófa esetére" ismertetőt illeti -, akkor ennyi erővel utcai ruhában is alhatnék minden éjjel, hisz sosem lehet tudni, mikor jön el a vég..

Nos következő kör hálaég nem volt, de be kell ismerjem: ezek után visszaaludni nem volt könnyű. Határozott émelygést éreztem - lévén vízszintesben értek ezek az erők, a gyomrom megmozdult erre-arra - és hát a lumbágóm sem örült neki.

Ma megtudtam, nemcsak álmodtam, mások is érezték, és volt egy rengés a Richter-skála szerinti 5,3-as erősségben. De - bár nekem szenzáció számba ment, mivel én ezzel most vesztettem el a "szüzességem" - a helyiek (vagy ha úgy tetszik agyakorlottabbak) szerint ez semmiség, Japánban mindennap megesik egy ekkora valahol. Majd hozzászokom..

Hát, ez legyen tényleg a legnagyobb bajom itt. De hogy valami szépet is mondjak/mutassak ma, kaptok egy újabb képet az itteni ősz szépségéről. :)