Gondoltam beszámolok nektek egy átlagos Tokyo-i élelmiszerüzlet miben/hogyanlétéről. És hát ennek mi sem egyszerűbb módja, mint a filmkészítés. Persze igen, belátom, ez most lustaságom, illetve elfoglaltságom jele, de egyelőre be kell érnetek ezzel.Így elsőre akkor lássuk a zöldség- és gyümölcsosztályt, aztán folyt. köv.. Ígérem, okulva a mostaniak tapasztalatából, igyekszem fejleszteni operatőri képességeimet is a jövőben.
Ami pedig a hangokat illeti, azt külön ajánlom megfigyelés/hallgatás céljára, mert igencsak jellemzik a japán mindennapok hangulatát. (Mellesleg a filmfeltöltés úgy tűnik még több türelmet igényel, mint a bejegyzés írás, sokat kell rá várni..) Ez a folyamatos, állandó hanginger - az egyszerűség és a valósághűség kedvéért nevezzük zajnak, ami egyébként bájosan megkapó és könnyedén megszokható - tölti be a mindennapokat nemcsak itt a boltban, hanem az állomáson, a vonaton, a plázákban, a hivatalokban, a jegyautomatáknál, az utcán stb, stb..
Az információ szolgáltatása tehát folyamatos, ami lássuk be: igen hatékony módja a reklámnak, de nem vagyok biztos benne, hogy az emberek mentális állapotára is jótékony hatással bír. Bár, kétségtelen, elég egyszerű és könnyű módja a tömegpszichózisnak.
Eszembe jut az a botrányba fulladó kísérlet, mikor egy mozifilmbe egyetlen kockát rejtettek el egy (talán) jól ismert üdítőital reklámozására. Az eredmény: a film után mindenki nyomult a büfébe és vásárolt. Elképzelem, amint a hangok közt egy jól hangolt frekvencián elrejtve a következő mondat íródik a japán agyakba szüntelen: "Dolgozzatok minél többet, hogy aztán uralmunk alá hajthassuk az egész világot! ... Dolgozzatok minél többet, hogy aztán uralmunk alá hajthassuk az egész világot! ... Dolgozzatok minél többet, hogy aztán uralmunk alá hajthassuk az egész világot! ... Dolgozzatok! ..." :D
A film megtekintéséhez kattintsatok ide!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése