A történethez hozzátartozik az a tény, hogy ez az útszakasz körülbelül 1 km távolságot jelent, időben kifejezve tehát 10-12 perc séta, ha a saját megszokott tempómat veszem figyelembe.
Nos ez alatt a "röpke" idő/távolság alatt lehetetlen volt nem észrevenni, amint nagyjából negyed kilométerenként egy-egy kicsi állatklinika/kozmetika szegélyezi az utat. Hmmm, gondoltam, ez elég meglepő. Hogy a helyzet komikusságát még világosabbá tegyem, tudnotok kell, ezek amolyan "kirakat állatkozmetikák". A (tényleg) kirakatként értelmezhető ablakokon át, az érdeklődő megfigyelő nyomom követheti egy, olykor egyszerre több, házi kedvenc kicsinosítását: nyírás, szárítás, bodorítás, amit a lelkes gazdi éppen megkívánt. Most, hogy így írom ezeket a sorokat, eszembe jut gyermekkorom egyik kedvence, Pitypang, az oroszlán, aki Zsiráfhoz készülvén vendégségbe, fodrászhoz ment...
És nehogy azt higgyétek ám, ezek a helyek üresen konganak! Minden sétám során - az egyetemre menet vagy onnan jövet - mindegyikben akad vendég! A gondos gazdi pedig közben türelmes vár az előtérben - talán elolvassa közben kedvenc mangasorozatának legújabb számát -, majd a sampontól illatozó kedvencet boldogan átveszi, nem felejti el ráadni cuki kis kabátkáját és büszkén távoznak ők ketten.
N.B. Szememben már kutyának nevezhető ebet eleddig nem sokat láttam, tán egy kezemen meg tudnám számolni ezeket az eseteket. Chiwawa-k, pudlik és egyéb ölebek, hajrá!
Gondolkozzunk el azon a tényen, és az esetleges összefüggésen, hogy Japán népessége csökkenő tendenciát mutat még mindig, ha jól tudom.
Mindenesetre, ez is azon jelenségek egyike, ami kawai! (a magyar cuki, cukimuki, édibédi stb fogalmak japán szépség-megfelelője). Na ezt tessék überelni, hajrá magyarok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése