2009. október 27., kedd

Fujiyama

Több napos esőzés és hideg után végre újra jött a napsütéses, meleg idő tegnap.
Olyannyira, hogy mikor reggel felébredtem és kinéztem az ablakon, nem is hittem először a szememnek: teljesen tiszta, gyönyörű kék ég! Annyira meglepő volt, hogy muszáj volt a hőmérsékletet is ellenőrizni, valóban 20°C felett járunk-e megint. És tényleg!
Ám a történet itt nem ér véget, hiszen abban még semmi különös nincsen, hogy jó az idő és meleg van. (Oké, oké, tudom otthon örültök, ha 15°C felé keveredik a nap. Hát, ez van.)
A vonatból álmatagon bámulva kifelé - még mindig benne vagyunk az intenzív workshopban, de erről majd később -, egyszer csak ott volt. Annyira meglepett, el sem hittem: ez tényleg az?! Ott állt a távolban, teljes hófedte pompájában, hihetetlen kontrasztban fehérsége és a vakító kék ég! Igen, a Fujiyama! Elkezdtem valóban gondolkodni, azt látom-e tényleg, amit gondolok, nem-e valami emberalkotta, mesterséges monstrum a távolban. Meredek élét mintha vonalzóval rajzolták volna oda, egy színpadi előadás hátteréül. Nem is csoda, hogy MINDEN hagyományos ábrázoláson ott van a háttérben. Egyszerűen: uralkodik.
Legnagyobb sajnálatomra nem volt nálam a fényképezőgépem, csak a telefonomat tudtam használni. De most már tudom: ha ennyire tiszta idő van, akkor indul a vadászat, feltétlen. Addig is, érjétek be ezzel. Aki megtalálja Őfelségét a képen, jutalmat kap.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése