2010. április 24., szombat

Márciusi utazás 5.

Osaka-i tartózkodás harmadik napja Ando Tadao jegyében telik.
Első célpont: Sayamaike Múzeum, Osaka egyik külvárosában, Sayama-shi-ben.

Itt található Japán legöregebb tava, a Sayamaike, melyet az öntözés megoldására hoztak létre mesterségesen egy földfeltöltésű gát segítségével a 7. században. Számtalan jelentős történelmi személyiség járult hozzá a létesítmény fenntartásában, úgy mint Gyoki szerzetes a Nara időszakban (710-794), Chogen barát a Kamakura időszakból (1192-1333) vagy a Toyotomi ág csatlósa, Katagiri Katsumoto. 14
00 éven át formálódott a gát a tó körül. A fa csővezetékek vagy a faszerkezetű megtámasztó rendszer a töltés megcsúszása elleni védelem érdekében mind-mind az adott kor nagyszerű mérnöki teljesítményéről adnak bizonyságot.

A múzeum ezen technológiai örökség bemutatására jött létre, Ando Tadao tervei szerint 2
004-ben. Profi módon mutatja be a műtárgy történelmét, a témához kapcsolódó mérnöki szakmákat, mindezt interaktív terepasztalok működtetésével, (nemcsak) gyerekeknek élvezetes mozgó életkép-kukucskákkal.



Mindezt tetézi, hogy a hely látogatása ingyenes, láthatóan kedvelt hétvégi célpontot kínálva családi programhoz. A terület rendezésével pedig nemcsak kultúrális közeget hoz létre, de remek szabadidős parkot biztosít az itt élő emberek számára, egyben megőrizve egy igen jelentős történelmi műtárgyat, melyre méltón lehetnek büszkék a helyiek.



Innen gyalogolva fedezem fel a környéket. Menetközbeni célpontjaim egyike a Perfect Liberty Peace Tower, a Nikken Sekkei Építő-Tervező Vállalat 1970-ben elkészült munkája, mely a Zen Buddhizmus egyik szektája által 1924-ben alapított, világbékét hirdető vallási ágazat számára épült. (További információ itt, ahol meglepve olvastam, ennek a vallásnak állítólag Magyarországon is vannak követői.) Sajnos a tornyot magába foglaló parkhoz nem sikerült bejáratot találni, de egy helyi nénitől gyenge nyelvtudásommal annyit sikerült megtudnom, valószínűleg hiába is mentem volna, az építmény valamely ünnepség miatt aznap nem volt bejárható.

Utolsó állomás az ugyancsak Ando Tadao tervei alapján megépült Chikatsu Asuka Múzeum. Az Osaka prefektúra déli felén elterülő régió magáénak tudhatja Japán legnagyszerűbb kofun, azaz sírdomb lelőhelyét, több mint 200 halommal, köztük 4 császári nyughely, melyek közül egy Shotoku hercegé.
Ez a 29 hektáros park 1
02 halmot rejt egy 15 méter átmérőjű körzetben, melyek eredete az időszámításunk utáni 6-7. századra nyúlik vissza. Ezen időszak több szempontból is jelentős a Japán történelemben: ezidőtájt bevándorlók tömege érkezett a Koreai-félszigetről és Kínából, majd telepedett le ezen a környéken, illetve erre az időszakra tehető a buddhizmus importálása is. Az ősi távol-kelet igen jelentős csereforgalmat bonyolított: az óceán felől érkező népek igen előrehaladott kultúrális és technológiai fejlettséget hoztak magukkal, ezzel tovább gazdagítva az itt meglévőt, mely végül a kortárs japán műveltség szilárd alapjává vált. A múzeum célja, hogy ezt a befolyást illetve a kofun kultúrát bemutassa.

Az épület nem kíván kiásott tárgyak
puszta bemutatóhelyévé lenni. Ellenkezőleg: elhelyezkedésével és dombszerű megjelenésével inkább rálátást biztosít a környező, feltárt területekre. Természeti környezete gazdag, közvetlen közelében egy szilvafaliget és egy tó található, melyek minden évszakban gazdag színekbe öltöztetik a tájat. A tető, egy hatalmas lépcsős terasz, valóban ötödik homlokzattá válik, mely az év bármely szakában képes az itt élőknek szabadidős, kültéri kultúrális programjaikhoz teret biztosítani. Odabenn pedig a tárgyak eredeti lelőhelyükhöz hasonlóan, föld alatti derengésbe burkolózva tanulmányozhatóak.
Ando san-t idézve: "Ez az a hely, ahol a japán nép szembekerül saját történelmével. Egy újabb sírdomb a Heisei korszakból (1989-napjainkig), a japán természetszeretetnek szentelve."
Nos, tény ami tény, valóban impresszív. Hogy építészetileg mennyire jó, azt mindenki döntse el maga.

Összes kép itt.

4 megjegyzés:

  1. A képeket már láttam, kíváncsian vártam a sztorit is - érdekes. Az utolsó mondat... :)) Azt hittem te azért megmondod a tutit! :) Nekem, mint abszolút laikusnak, tetszenek a belső részek, izgalmasak, kívülről viszont nagyon nem értem :)

    VálaszTörlés
  2. kerdesem, hogy most a ket epulet kozul melyikrol erdekel a velemenyem elsosorban?
    masreszt meg nem er kiskubizni a kepeimet, amik meg nem publikusak...!!! :D

    VálaszTörlés
  3. ja igen... egy kicsit összekeveredtem...

    Végül is a te véleményed bármelyik épületről érdekel. Az én tetszésnyilvánításomat pedig újrafogalmazva, a Sayamaike múzeum belső részei nagyon tetszenek, maga a téma is nagyon izgalmas. A belső részek alatt értem a nyitott belső tereket is. Kicsit hasonlít egy korai FPS típusú játék tereire... :) Ennek a múzeumnak a külsejéről nem tudok igazán nyilatkozni a képek alapján, viszont a Chikatsu Asuka múzeum számomra furcsa külsejét és az ahhoz közvetlen kapcsolódó környezetét elég jól visszaadják a fotóid. Na azt nagyon nem értem! :) (És a belső terek pedig nem nagyon izgattak fel..)

    Összességében, ügyes gyerek ez a Ando Tadao! :))

    ja és amit kiskubiztam... :)) csak akkor láthatom őket, ha publikusak! nem?

    VálaszTörlés
  4. no igen, Sayamaike izgalmasabb ketsegtelen, bar ott is rengeteg Ando-elem ismerheto konnyen fel.

    ellenben Chikatsu Asuka kizarolag impressziv, de semmi kulonos. a belso egyertelmu csak az elvart funkciosema alaprajzi felszerkesztese, a kulso pedig - mint legtobb utobbi nagy munkaja sajnos - lathatoan egy leptektelen skicc alapjan az irodai vonalhuzok altal "megcsinalt" terv/haz. (az altalam ott megvasarolt egyik dedikalt Ando konyvben eppen ez a skicce van az autogramja mellett)
    a korai, foleg kis munkai sokkal erdekesebbek, de ketsegtelen, ugyes gyerek ez az Ando, neked meg jo szemed van, Misi! :)

    VálaszTörlés