Márciusi utazás 4.

Bár a Kyoto-i közös túra a sensei-jel véget ért, még egy további hét állt előttem az utazásból.
Osaka-i támaszpontomat - ami egy nem fényűző, de kimondhatatlanul olcsó szállást jelentett - arra használtam, hogy remek városi elhelyezkedésével minél több irányba eljussak. Mondanom sem kell, az itt eltöltött hat nap látogatásai csak még több kaput nyitottak meg számtalan egyéb hely felé, amit talán egyszer még lesz lehetőségem felkeresni.

Osaka-ról röviden. Japán második legnagyobb városa, a világ egyik legnagyobb metropoliszának szívében, mely közel 20 millió lakost jelent a térségnek. A Yodo folyó Osaka-öbölbeli torkolatánál fekszik, Japán legnagyobb, Honshū szigetén. Földrajzi helyzete okán egyértelműen történelmileg is Japán kereskedelmi fővárosa, ma is a japán gazdaság központjaként funkcionál.

Központja két részre osztott: Kita (szó szerint Észak) és Minami (Dél). Előbbi fő területe és egyben az állomás neve is Umeda, mely a "business" világa; utóbbit jobbára Nanba, Shinsaibashi illetve Dōtonbori bevásárló- és szórakoztatónegyedei határozzák meg.

A terület lakottságára utaló nyomokat a feltárások már a keresztény időszámítás előtti 5-6. századból is találtak. Bár a császári központ mindig is Kyoto volt, különösen az Edo-korszak (1603-1867) alatt Osaka kereskedelemben betöltött szerepe miatt még nagyobb jelentőségre tett szert. Nemcsak az itt élő, bár a társadalmi ranglétrán legalul elhelyezkedő, ám legnépesebb osztály, a kereskedők jóléte gyarapodott ez idő alatt, de a japán kultúra jelentős darabjai is ezidőtájt születtek, a virágzó szórakoztató ágakhoz kapcsolódóan - bunraku és kabuki színház, illetve az örömnegyedek mindennapjait és életképeit ábrázoló ukiyo-e nyomatok.

Érdemes még megemlíteni gasztronómiai szerepét is. Osaka híres és jól ismert a régióhoz hagyományosan kapcsolódó ételeiről, mint az okonomiyaki (serpenyőben sütött tészta zöldségekkel vagy tengeri csemegékkel, leginkább egy "palacsinta-omlett"hez hasonlítanám), a takoyaki (polippal töltött gombóc), az udon (fehérlisztből készült tészta, erről már volt szó néhányszor) és a battera sushi (makrélás sushi).
Csendben teszem hozzá, míg Kyoto geisha történelméről híres, Osaka Tobita Shinchi nevű negyedében ma is virágzik a bordély-kultúra - természetesen a törvényt kijátszva, "japán stílusú éttermek"címszó alatt.

Első napom a déli rész Nanba állomás környékének bejárásával telt, főként könnyed csavargás gyanánt, felkeresve építész kalauzom jelezte jelentős épületeit, melyek közül jópár már csak a könyvek lapjain létezik.

A második nap Himeji-be utaztam - Osaka-ból egy óra alatt elérhető gyorsvonattal -, ahol miután a várról lemondtam, maradt idő a környező kortárs épületek részletesebb megismerésére.

Képek itt nézegethetőek.