Közel egy hetes Hokkaido-i utazás részleteiről - képekben is - a későbbiekben kerül szó. Most annak csak egy időben- és térben kisebb, ám képekben annál gazdagabb részletének beszámolója következik.
Az utazás utolsó napjainak egyikében került sor eme Sapporo-i virágvadászatra. A Hokkaido Egyetem Botanikus Kert-je Sapporo belvárosában - Sapporo állomástól mindössze tíz perc sétára - található. Egy "zöld oázis a magasépületek között" - ahogyan a jól szerkesztett brosúra fogalmaz. "Miután belépsz, egy másik - madárcsicsergés, gazdag- és harmónikus terep, bővelkedő vizek és hatalmas szilfák - világban találod magad. Egy nagyszerű táj, mely túlélte Sapporo fejlesztéseit."
A kert a Toyohira folyó síkságán helyezkedik el. Az 1920-as évekig ez egy termékeny, bővelkedő terület volt számos természetes forrással. Több mint ezer éves veremházak nyomait találták meg itt, illetve a hely maradványait őrzi egy érintetlen lombhullató erdőnek, mely a kert alapítása előtt már itt nőtt.
Az egykori Sapporoi Mezőgazdasági Főiskola (alapítva 1876-ban, ma Hokkaido Egyetem) akkori alelnöke, Dr. William Clark javasolta a Hokkaido Gyarmati Minisztérium-nak egy kert létrehozását botanikus tanulmányok céljára. Még ugyanabban az évben egy kis arborétum és egy bokorkert alakult a főiskola területén. Később, a Hokkaido Kormányzati Épület nyugati oldalán, a Gyarmati Minisztérium birkalegelővé nyilvánította az érintetlen erdőt és 1882-ben épített egy múzeumot. 1884-ben a mostani terület feletti gazdálkodás és a múzeum a főiskolához került. Végül 1886-ban, Dr. Miyabe Kingo tervei alapján, a kert megnyitotta kapuit. Bár ez volt az első modern stílusú botanikus kert Japánban, mégis a második legrégebbiként van számon tartva a Tókiói Egyetem Botanikus Kert-je után, melyet még az Edo periódusban (1603-1868) alapítottak. A botanikai ismeretszerzés mellett a kert fontos szerepet töltött be a külföldi faanyagok tanulmányozásában és terjesztésében.
Mai feladata továbbra is az oktatás, a kutatás és a szisztematikus gyűjtés. Körülbelül négyezer, Hokkaidon őshonos növényfaj található a több mint 13 hektárnyi területen. A tematikus kertek között szerepelnek: Északi Népek Etnobotanikus Kertje, Lágyszárúak Kertje, Rózsakert, Kanadai Sziklakert, Akác Sétány, Télikert és az Alpesi Növények Sziklakertje. Hokkaido legrégibb múzeuma (1882) nemzeti értékeket rejt, úgymint archeológiai anyagok, endemikus állatfajok kitömött változatban - madárfajok vagy az Ezo (Hokkaido régi neve) farkas - illetve Taro, a Sakhalin husky, aki megjárta a Déli-sarkot egy expedícióval. Emellett külön épületben kapott helyet a Miyabe Kingo Emlékmúzeum és az Északi Népek Múzeuma, mely utóbbi a bennszülött hokkaidoi ainu és uilta népek életét és kézműves munkáit mutatja be az 1870 és 1930 közötti hokkaidoi kolonizációs időszak gyűjtése alapján.
Forrás: a kert hivatalos szóróanyaga.
A kert hivatalos honlapja itt található (japánul).
Az általam vadászott növényfotókban pedig itt lehet gyönyörködni. Sajnos számtalan faj nevét nem tudom - sem japánul, sem magyarul -, ezért bármiféle kisegítést megjegyzés formájában szívesen fogadok.
A kert a Toyohira folyó síkságán helyezkedik el. Az 1920-as évekig ez egy termékeny, bővelkedő terület volt számos természetes forrással. Több mint ezer éves veremházak nyomait találták meg itt, illetve a hely maradványait őrzi egy érintetlen lombhullató erdőnek, mely a kert alapítása előtt már itt nőtt.
Az egykori Sapporoi Mezőgazdasági Főiskola (alapítva 1876-ban, ma Hokkaido Egyetem) akkori alelnöke, Dr. William Clark javasolta a Hokkaido Gyarmati Minisztérium-nak egy kert létrehozását botanikus tanulmányok céljára. Még ugyanabban az évben egy kis arborétum és egy bokorkert alakult a főiskola területén. Később, a Hokkaido Kormányzati Épület nyugati oldalán, a Gyarmati Minisztérium birkalegelővé nyilvánította az érintetlen erdőt és 1882-ben épített egy múzeumot. 1884-ben a mostani terület feletti gazdálkodás és a múzeum a főiskolához került. Végül 1886-ban, Dr. Miyabe Kingo tervei alapján, a kert megnyitotta kapuit. Bár ez volt az első modern stílusú botanikus kert Japánban, mégis a második legrégebbiként van számon tartva a Tókiói Egyetem Botanikus Kert-je után, melyet még az Edo periódusban (1603-1868) alapítottak. A botanikai ismeretszerzés mellett a kert fontos szerepet töltött be a külföldi faanyagok tanulmányozásában és terjesztésében.
Mai feladata továbbra is az oktatás, a kutatás és a szisztematikus gyűjtés. Körülbelül négyezer, Hokkaidon őshonos növényfaj található a több mint 13 hektárnyi területen. A tematikus kertek között szerepelnek: Északi Népek Etnobotanikus Kertje, Lágyszárúak Kertje, Rózsakert, Kanadai Sziklakert, Akác Sétány, Télikert és az Alpesi Növények Sziklakertje. Hokkaido legrégibb múzeuma (1882) nemzeti értékeket rejt, úgymint archeológiai anyagok, endemikus állatfajok kitömött változatban - madárfajok vagy az Ezo (Hokkaido régi neve) farkas - illetve Taro, a Sakhalin husky, aki megjárta a Déli-sarkot egy expedícióval. Emellett külön épületben kapott helyet a Miyabe Kingo Emlékmúzeum és az Északi Népek Múzeuma, mely utóbbi a bennszülött hokkaidoi ainu és uilta népek életét és kézműves munkáit mutatja be az 1870 és 1930 közötti hokkaidoi kolonizációs időszak gyűjtése alapján.
Forrás: a kert hivatalos szóróanyaga.
A kert hivatalos honlapja itt található (japánul).
Az általam vadászott növényfotókban pedig itt lehet gyönyörködni. Sajnos számtalan faj nevét nem tudom - sem japánul, sem magyarul -, ezért bármiféle kisegítést megjegyzés formájában szívesen fogadok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése